Azok, akik gyakran isznak bort, bizonyára nagyon jól ismerik a borcímkéket és a dugókat, mert a borcímkéket olvasva és a bordugókra figyelve sokat megtudhatunk a borról. A borosüvegekre viszont sok ivó nem nagyon figyel, de nem tudják, hogy a borosüvegeknek is sok ismeretlen titka van.
1. A borosüvegek eredete
Sokan kíváncsiak lehetnek arra, hogy a legtöbb bort miért üvegpalackba, ritkán pedig vaskannába vagy műanyag palackba palackozzák?
A bor Kr.e. 6000-ben jelent meg először, amikor sem az üveg-, sem a vasgyártási technológiát nem fejlesztették ki, a műanyagról nem is beszélve. Akkoriban a legtöbb bort főként kerámiaüvegekbe csomagolták. Kr.e. 3000 körül kezdtek megjelenni az üvegtermékek, és ekkoriban kezdtek el néhány csúcskategóriás borospoharat üvegből készíteni. Az eredeti porcelán borospoharakhoz képest az üveg borospoharak jobb ízt adhatnak a bornak. De a borosüvegeket továbbra is kerámia edényekben tárolják. Mivel az üveggyártás akkori színvonala nem volt magas, az elkészített üvegpalackok nagyon törékenyek voltak, ami nem volt kényelmes a bor szállítására és tárolására. A 17. században megjelent egy fontos találmány – a széntüzelésű kemence. Ez a technológia nagymértékben növelte a hőmérsékletet az üvegkészítés során, lehetővé téve az emberek számára, hogy vastagabb üvegeket készítsenek. Ugyanakkor az akkori tölgyfa dugók megjelenésével az üvegpalackok sikeresen felváltották a korábbi kerámia tégelyeket. Az üvegpalackokat a mai napig nem váltották fel a vaskannák vagy a műanyag palackok. Először is, ez történelmi és hagyományos tényezőknek köszönhető; másodszor azért, mert az üvegpalackok rendkívül stabilak, és nem befolyásolják a bor minőségét; harmadszor, az üvegpalackok és a tölgyfa dugók tökéletesen integrálhatók, hogy a bornak a palackos érlelés varázsát biztosítsa.
2. A borosüvegek jellemzői
A borbarátok többsége meg tudja állapítani a borosüvegek jellemzőit: a vörösboros palackok zöldek, a fehérboros palackok átlátszóak, űrtartalom 750 ml, az alján barázdák találhatók.
Először nézzük meg a borosüveg színét. A borosüvegek színe már a 17. században zöld volt. Ennek az akkori palackgyártási folyamat korlátozta. A borosüvegek sok szennyeződést tartalmaztak, így a borosüvegek zöldek voltak. Később az emberek úgy találták, hogy a sötétzöld borosüvegek segítettek megvédeni a palackban lévő bort a fény hatásától, és elősegítették a bor öregedését, így a legtöbb borosüveg sötétzöldre készült. A fehérbort és a rozébort általában átlátszó borospalackokba csomagolják, remélve, hogy a fogyasztók számára a fehérbor és a rozé bor színeit mutatják meg, amivel az embernek üdítőbb érzést kelthet.
Másodszor, a borospalackok kapacitása számos tényezőből áll. Az egyik ok még a 17. századból származik, amikor a palackkészítés kézzel, üvegfúvókra támaszkodott. Az üvegfúvók tüdőkapacitásának hatására a borospalackok mérete akkoriban 600-800 ml között mozgott. A második ok a szabványos méretű tölgyfahordók megszületése: a szállítmányozásra szánt kis tölgyfahordókat akkoriban 225 literben állapították meg, így az Európai Unió a 20. században 750 ml-ben határozta meg a borospalackok űrtartalmát. Egy ilyen kis tölgyfa hordóban 300 üveg bor és 24 doboz fér el. Egy másik ok, hogy egyesek úgy gondolják, hogy 750 ml-ből 15 pohár 50 ml bort lehet önteni, ami egy család számára megfelelő étkezés közben.
Bár a legtöbb borospalack 750 ml-es, ma már vannak különféle űrtartalmú borosüvegek.
Végül, a palack alján lévő barázdák sokak számára gyakran mitikusak, és úgy vélik, hogy minél mélyebbek az alján lévő barázdák, annál jobb a bor minősége. Valójában az alján lévő barázdák mélysége nem feltétlenül függ össze a bor minőségével. Egyes borospalackok hornyokkal vannak kialakítva, hogy lehetővé tegyék az üledék koncentrálódását a palack körül, ami kényelmesen eltávolítható dekantáláskor. A korszerű borkészítési technológia fejlesztésével a bortörmelék közvetlenül kiszűrhető a borkészítés során, így nincs szükség hornyokra az üledék eltávolításához. Ezen túlmenően az alján lévő barázdák megkönnyítik a bor tárolását. Ha a borosüveg aljának közepe kilóg, nehéz lesz stabilan rögzíteni a palackot. De a modern palackkészítési technológia fejlődésével ez a probléma is megoldódott, így a borosüveg alján lévő barázdák nem feltétlenül függenek össze a minőséggel. Sok pincészet még mindig inkább az alján tartja a barázdákat a hagyományok megőrzése érdekében.
3. Különböző borosüvegek
A gondos borkedvelők azt tapasztalhatják, hogy a burgundi palackok teljesen különböznek a bordeaux-i palackoktól. Valójában a burgundi és a bordeaux-i palackokon kívül sok más borosüveg is létezik.
1. Bordeaux-i üveg
A standard bordeaux-i palack felülről lefelé azonos szélességű, különálló vállú, amivel eltávolítható a borból az üledék. Ez a palack komolynak és méltóságteljesnek tűnik, mint egy üzleti elit. A borokat a világ számos részén bordeaux-i palackban készítik.
2. Bordó üveg
Az alja oszlopos, a válla elegáns ívű, mint egy kecses hölgy.
3. Chateauneuf du Pape Bottle
A burgundi palackhoz hasonlóan valamivel vékonyabb és magasabb, mint a burgundi üveg. A palackon „Chateauneuf du Pape”, a pápa kalapja és Szent Péter kettős kulcsa látható. Az üveg olyan, mint egy jámbor keresztény.
Chateauneuf du Pape palack; A kép forrása: Brotte
4. Pezsgősüveg
Hasonló a burgundi palackhoz, de a palack tetején koronakupak található a palackban történő másodlagos erjesztéshez.
5. Provence-i palack
A Provence-i palackot a legmegfelelőbb egy „S” alakú, gyönyörű lánynak nevezni.
6. Elzászi üveg
Az elzászi palack válla is elegáns ívű, de a burgundi üvegnél karcsúbb, mint egy magas lány. Az elzászi mellett a legtöbb német borosüveg is ezt a stílust használja.
7. Chianti palack
A Chianti palackok eredetileg nagy hasú üvegek voltak, mint egy telt és erős ember. De az utóbbi években a Chianti egyre inkább bordeaux-i palackokat használ.
Ennek ismeretében nagyjából kitalálhatja a bor eredetét anélkül, hogy megnézné a címkét.
Feladás időpontja: 2024.05.05