Bortároláshoz nélkülözhetetlen palackok és dugók, borosüvegek, tölgyfa dugók és dugóhúzók

Az üvegpalackok és a tölgyfa dugók használata a bor tárolására létfontosságú szerepet játszik a bor fejlődésében, és lehetőséget ad a gyűjthető borok tartósítására is. Napjainkban a parafa csavaros dugóhúzóval történő felnyitása klasszikus bornyitó akcióvá vált. Ma erről a témáról fogunk beszélni.

Visszatekintve a borfejlődés történetére, a parafa és az üvegpalack kombinációja megoldotta a bor hosszú távú tartósításának problémáját, és könnyen romlott. Ez egy mérföldkő a bor történetében. A történelmi feljegyzések szerint már 4000 évvel ezelőtt az egyiptomiak elkezdtek üvegpalackokat használni. Más vidékeken az agyagedényeket széles körben használták tárolásra, és egészen a XVII. század elejéig báránybőrből készült borzacskót használtak.

Az 1730-as években Kenelm Digby, a modern borosüvegek atyja használt először szélcsatornát a kemence üregének hőmérsékletének növelésére. Amikor az üvegkeverék megolvadt, homokot, kálium-karbonátot és oltott meszet adtak hozzá. A boriparban nehéz üveg borospalackokat használnak. A borosüvegek hengeres formájúak a kényelmes tárolás és szállítás érdekében. Ennek eredményeként az európai bortermelő országok nagy mennyiségben kezdtek üvegpalackos bort használni. Az üvegtörékenység problémájának megoldása érdekében az olasz borkereskedők szalmát, fonatot vagy bőrt használnak az üvegpalack külsejének csomagolására. 1790-ig a borosüvegek formája Bordeaux-ban (Franciaország) a modern borosüvegek embrionális formájával rendelkezett. Sőt, a bordeaux-i bor is hatalmas fejlődésnek indult.

Az üvegpalack lezárására megállapították, hogy a parafa dugó a mediterrán térségben használható. A tölgyfa dugót csak a tizenhetedik század közepén hozták kapcsolatba igazán a borosüvegekkel. A tölgyfa parafa ugyanis zökkenőmentesen megold egy nagyon ellentmondásos problémát: a bor borát el kell különíteni a levegőtől, de nem tudja teljesen elzárni a levegőt, és a levegő nyomának kell bejutnia a borosüvegbe. A bornak ilyen „zárt” környezetben finom kémiai változásokon kell keresztülmennie, hogy a bor aromájában gazdagabb legyen.

Sok barát talán nem tudja, hogy őseink mindent megtettek azért, hogy megoldhassák a borosüveg szájába tömött dugó egyszerű problémáját. A végén találtam egy szerszámot, amivel könnyedén bele lehetett fúrni a tölgybe és kiszedni a parafát. Történelmi feljegyzések szerint erről az eredetileg fegyverből golyók és puha töltelékek kiszedésére használt eszközről véletlenül fedezték fel, hogy könnyen kinyitja a dugót. 1681-ben úgy írták le, mint „acélféreg, amellyel parafát húztak ki a palackból”, és hivatalosan csak 1720-ban nevezték dugóhúzónak.

Több mint háromszáz év telt el, és a bor tárolására szolgáló üvegpalackok, dugók és dugóhúzók napról napra folyamatosan javultak, tökéletesedtek. A legtöbb bortermelő területen jellegzetes palacktípusokat is használnak, például bordeaux-i és burgundi palackokat. A borosüvegek és a tölgyfa dugók nem csupán a bor csomagolását jelentik, hanem a borhoz integrálták, a bort a palackban érlelik, a bor aromája pedig minden pillanatban növekszik és változik. Álmodozás és várakozás. Köszönöm. Ügyeljen az élvonalbeli borokra, és remélje, hogy cikkünk elolvasása megvilágosodást vagy szüretet hoz.